állócsiszoló

Az ellátási lánc tényezői, a beruházási döntések és az, hogy az új kormányzat hogyan fog kulcsszerepet játszani a gyártásban a közeljövőben.
Sok iparág fogja 2021 nagy részében tanulmányozni, hogyan lehet kilábalni a COVID-19-hez kapcsolódó problémákból. Bár a feldolgozóipart kétségtelenül érintette a világjárvány, a munkaerő drasztikusan csökkent, és a feldolgozóipar GDP-növekedési üteme várhatóan -5,4%-kal csökken 2021-ben, de továbbra is van ok az optimizmusra. Például az ellátási láncban bekövetkező megszakítások nagyon előnyösek lehetnek; a megszakítások arra kényszerítik a gyártókat, hogy növeljék a hatékonyságot.
Történelmileg az amerikai feldolgozóipar jelentős beruházásokat eszközölt a technológiába, amelyek nagy része az automatizálásra irányult. Az 1960-as évek óta a feldolgozóiparban dolgozók száma körülbelül egyharmadával csökkent. Mindazonáltal a népesség elöregedése és a technológiai kihívásokhoz alkalmazkodni szükséges szerepkörök megjelenése miatt 2021-ben globális munkaerő-befektetési mozgalom indulhat be.
Bár az átalakulás küszöbön áll, a vállalati vezetők lelkesedése tagadhatatlan. Egy friss Deloitte-felmérés szerint 63%-uk némileg vagy nagyon optimista az idei év kilátásait illetően. Vessünk egy pillantást a gyártás azon konkrét aspektusaira, amelyek 2021-ben változni fognak.
Mivel a folyamatos világjárvány továbbra is megzavarja az ellátási láncot, a gyártóknak újra kell értékelniük globális termelési lábnyomukat. Ez ahhoz vezethet, hogy nagyobb hangsúlyt kap a helyi beszerzés. Például Kína jelenleg a világ acéltermelésének 48%-át gyártja, de ez a helyzet megváltozhat, mivel egyre több ország szeretne közelebb jutni az országához.
Egy friss tanulmány szerint az ellátási lánc vezetőinek 33%-a vagy vállalkozása egy részét kiköltözteti Kínából, vagy a következő két-három évben tervezi a kiköltöztetést.
Az Egyesült Államok rendelkezik bizonyos természetes acélforrásokkal, és egyes gyártók arra törekszenek, hogy a termelést közelebb helyezzék ezekhez az acélbányákhoz. Ez a mozgalom talán nem válik nemzetközi vagy akár országos trenddé, de mivel az ellátási lánc következetessége megkérdőjelezhető, és a fémeket nehezebb szállítani, mint a fogyasztási cikkeket, ezt egyes gyártóknak figyelembe kell venniük.
A gyártók a gyorsan változó piaci igényekre is reagálnak, ami szükségessé teheti az ellátási hálózatok újrakalibrálását. A COVID-19 a figyelem középpontjába helyezte az ellátási láncon belüli kommunikációs igényeket. A gyártóknak alternatív beszállítókat kell keresniük, vagy eltérő folyamatokban kell megállapodniuk a meglévő beszállítókkal a zökkenőmentes szállítás biztosítása érdekében. A digitális ellátási hálózatok képezik majd ennek alapját: valós idejű frissítéseken keresztül példátlan átláthatóságot biztosíthatnak még kaotikus körülmények között is.
Amint azt fentebb említettük, a feldolgozóipar mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a technológiai beruházásoknak. Arra számíthatunk azonban, hogy a következő öt-tíz évben a munkaerő-képzésbe fektetett források aránya egyre magasabb lesz. Ahogy a munkaerő öregszik, nagy a nyomás a betöltetlen álláshelyek betöltésére. Ez azt jelenti, hogy a magasan képzett munkaerő nagyon értékes – a gyáraknak nemcsak meg kell tartaniuk az alkalmazottakat, hanem megfelelően kell képezniük őket, hogy alkalmazkodjanak a technológiai változásokhoz.
A legújabb munkaerő-képzési paradigma az iskolába visszatérő alkalmazottak finanszírozása körül forog, akik diplomát szereznek. Ezek a programok azonban főként a vezető mérnököknek vagy azoknak kedveznek, akik vezetői pozíciókba szeretnének betölteni pozíciókat, míg a termeléshez legközelebb állóknak nincsenek lehetőségük tudásuk és készségeik fejlesztésére.
Egyre több gyártó ismeri fel ezt a hiányosságot. Az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a termelési területhez legközelebb állókat is képezni kell. Remélhetőleg a termelési területen dolgozók belső és tanúsítási tervének létrehozására szolgáló modell tovább fog fejlődni.
Donald Trump elnökségének vége minden bizonnyal hatással lesz az Egyesült Államok globális helyzetére, mivel az új kormányzat számos bel- és külpolitikai változtatást fog végrehajtani. Joe Biden elnök a kampány során gyakran emlegette a tudomány követésének és a fenntarthatóbb országgá válás szükségességének kérdését, így várható, hogy a fenntarthatósági cél 2021-ben hatással lesz a feldolgozóiparra.
A kormányzat hajlamos közvetlenül érvényesíteni a fenntarthatósági követelményeit, amit a gyártók sértőnek találnak, mivel luxusnak tekintik. Az olyan működési ösztönzők kidolgozása, mint a hatékonyság javítása, jobb okokat adhat a vállalatoknak arra, hogy a fenntarthatóságot előnynek, ne pedig költséges követelménynek tekintsék.
A COVID-19 járványt követő események megmutatták, milyen gyorsan leállhat az iparág, mivel ez a zavar 16%-os éves visszaesést okozott a termelékenységben és a kihasználtságban, ami megdöbbentő. Idén a gyártók sikere nagymértékben azon múlik, hogy képesek-e talpra állni azokon a területeken, ahol a gazdasági visszaesés a legsúlyosabb; egyesek számára ez megoldást jelenthet egy nehéz ellátási lánc kihívásra, mások számára pedig egy súlyosan megfogyatkozott munkaerő támogatására.