padlóállvány köszörű

Az ellátási lánc tényezői, a beruházási döntések és az, hogy az új kormány milyen kulcsszerepet játszik majd a gyártásban a közeljövőben.
Sok iparág vizsgálja majd, hogyan lehet kilábalni a COVID-19-hez kapcsolódó problémákból 2021 nagy részében. Bár a feldolgozóipart kétségtelenül érintette a világjárvány, a munkaerő drasztikusan csökkent, és a feldolgozóipar GDP-növekedésének üteme várható 2021-ben -5,4%-kal csökken, de még mindig van ok az optimista tartásra. Például az ellátási lánc megszakításai nagyon előnyösek lehetnek; megszakítások kényszerítik a gyártókat a hatékonyság növelésére.
Történelmileg az amerikai feldolgozóipar jelentős mértékben fektetett be a technológiába, amelyek többsége az automatizálás felé irányul. Az 1960-as évek óta a feldolgozóiparban dolgozók száma mintegy harmadával csökkent. Mindazonáltal a népesség elöregedése és a technológiai kihívásokhoz alkalmazkodó szerepek megjelenése miatt 2021-ben globális munkaerő-befektetési mozgalom indulhat el.
Bár az átalakulás küszöbön áll, a vállalati vezetők lelkesedése tagadhatatlan. A Deloitte legutóbbi közvélemény-kutatása szerint 63%-uk kissé vagy nagyon optimista az idei kilátásokat illetően. Vessünk egy pillantást a gyártás 2021-ben megváltozó konkrét vonatkozásaira.
Mivel a folytatódó világjárvány továbbra is megzavarja az ellátási láncot, a gyártóknak újra kell értékelniük globális termelési lábnyomukat. Ez nagyobb hangsúlyt kaphat a helyi beszerzésre. Például jelenleg Kína állítja elő a világ acéltermelésének 48%-át, de ez a helyzet megváltozhat, mivel egyre több ország reméli, hogy közelebb juthat hozzá a készletekhez.
Valójában egy nemrégiben készült tanulmány azt mutatja, hogy az ellátási lánc vezetőinek 33%-a vagy kiköltözteti üzlete egy részét Kínából, vagy azt tervezi, hogy a következő két-három évben kiköltözteti.
Az Egyesült Államok rendelkezik bizonyos természetes acélforrásokkal, és néhány gyártó arra törekszik, hogy a termelést közelebb helyezze ezekhez az acélbányákhoz. Lehet, hogy ez a mozgalom nem válik nemzetközi, sőt országos trenddé, de mivel az ellátási lánc konzisztenciája megkérdőjelezhető, és a fémek szállítása nehezebb, mint a fogyasztási cikkek, ezért ezt egyes gyártóknál meg kell fontolni.
A gyártók a gyorsan változó piaci igényekre is reagálnak, ami miatt szükség lehet az ellátási hálózatok újrakalibrálására. A COVID-19 a figyelem középpontjába helyezte az ellátási láncon belüli kommunikációs igényeket. Előfordulhat, hogy a gyártóknak alternatív beszállítókat kell találniuk, vagy eltérő folyamatokról kell megegyezniük a meglévő beszállítókkal a zökkenőmentes szállítás érdekében. A digitális ellátó hálózatok lesznek ennek az alapjai: a valós idejű frissítéseken keresztül még kaotikus körülmények között is példátlan átláthatóságot hozhatnak.
Mint fentebb említettük, a feldolgozóipar mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a technológiai beruházásoknak. Arra azonban számíthatunk, hogy a következő öt-tíz évben a munkaerő-képzésbe fektetett források aránya egyre magasabb lesz. A munkaerő öregedésével nagy nyomás nehezedik a megüresedett állások betöltésére. Ez azt jelenti, hogy a magasan képzett munkavállalók nagyon értékesek – a gyáraknak nem csak meg kell tartaniuk az alkalmazottakat, hanem a technológiai változásokhoz való alkalmazkodásra is megfelelően ki kell képezniük őket.
A legújabb munkaerő-képzési paradigma azon munkavállalók finanszírozása körül forog, akik visszatérnek az iskolába, hogy diplomát szerezzenek. Ezek a programok azonban elsősorban a vezető mérnököknek vagy a vezetői pozícióba kerülni kívánóknak kedveznek, míg a termelési szinthez legközelebb állóknak nincs lehetőségük tudásuk és készségeik fejlesztésére.
Egyre több gyártó tudatában van ennek a hiányosságnak. Manapság az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a termelési szinthez legközelebb állókat kell oktatni. Remélhetőleg tovább fog fejlődni a padlógyártó munkások belső és tanúsítási tervének kialakításának modellje.
Donald Trump elnökségének vége mindenképpen befolyásolja az Egyesült Államok globális státuszát, mert az új kormányzat számos bel- és külpolitikai változást fog végrehajtani. Joe Biden elnök által a kampány során gyakran emlegetett téma a tudomány követésének és fenntarthatóbb országgá válásának szükségessége, így arra számíthatunk, hogy a fenntarthatósági cél 2021-ben hatással lesz a feldolgozóiparra.
A kormány hajlamos közvetlenül érvényesíteni a fenntarthatósági követelményeit, amit a gyártók sértőnek találnak, mert luxusnak tekintik. A működési ösztönzők fejlesztése, mint például a hatékonyság javítása, több okot adhat a vállalatoknak arra, hogy a fenntarthatóságot előnynek tekintsék, nem pedig költséges követelménynek.
A COVID-19 járvány utáni események megmutatták, milyen gyorsan tud megállni az ipar, hiszen ez a zavar 16%-kal csökkentette a termelékenységet és a kihasználtságot, ami megdöbbentő. Idén a gyártók sikere nagymértékben függ attól, hogy képesek lesznek-e talpra állni azokon a területeken, ahol a legrosszabb a gazdasági visszaesés; egyesek számára megoldás lehet egy nehéz ellátási lánc kihívásra, mások számára a súlyosan kimerült munkaerő támogatása lehet.