A fahulladék-feldolgozók számos szempontot figyelembe vesznek, amikor a kívánt végtermék legjobb előállításához szükséges szitakonfigurációt választják a faújrahasznosító berendezéseikből. A szitaválasztás és az őrlési stratégia számos tényezőtől függ, beleértve a használt daráló típusát (vízszintes és függőleges) és a feldolgozott fahulladék típusát, amely fafajonként is változik.
„Általában a kerek őrlők (hordók) kerek szitáiról és a négyzetes őrlők (vízszintes) négyzetes szitáiról beszélek az ügyfeleknek, de minden szabály alól vannak kivételek” – mondta Jerry Roorda, a Vermeer Corporation, egy faújrahasznosító berendezéseket gyártó vállalat környezetvédelmi alkalmazási szakértője. „A lyukak geometriája miatt a kerek lyukú szita használata a hordós malomban egyenletesebb végterméket eredményez, mint a négyzetes lyukú szita.”
A szűrő kiválasztása két fő tényezőtől függően változhat: a feldolgozott anyag típusától és a végtermék specifikációitól.
„Minden fafaj egyedi, és más végterméket produkál” – mondta Rurda. „A különböző fafajok gyakran eltérően reagálnak a csiszolásra, mivel a rönk textúrája sokféle terméket eredményezhet, ami jelentős hatással lehet a használt szita típusára.”
Még a rönkhulladék nedvességtartalma is befolyásolja a végterméket és a használt szita típusát. A hulladékfát tavasszal és ősszel is ugyanazon a helyen darálhatjuk, de a végeredmény a hulladékfa nedvességtartalmától és nedvtartalmától függően változhat.
A vízszintes facsiszolókban leggyakrabban használt sziták kerek és szögletes lyukakkal rendelkeznek, mivel ez a két geometriai konfiguráció általában egyenletesebb forgácsméretet és végterméket eredményez a különféle nyersanyagokban. Vannak azonban más lehetőségek is, amelyek mindegyike az alkalmazástól függően specifikus funkciókat biztosít.
Ez ideális nedves és nehezen őrölhető hulladékanyagok, például komposzt, pálma, nedves fű és levelek feldolgozására. Ezen anyagok szemcsemérete felhalmozódhat a négyzet alakú lyukú fahulladék-aprító szita vízszintes felületén vagy a kerek lyukú szita lyukai között, ami a szita eltömődését és a fahulladék recirkulációját okozhatja, ezáltal csökkentve az össztermelékenységet.
A gyémánt alakú hálós szűrő úgy van kialakítva, hogy az anyagot a gyémánt hegyéhez vezesse, ami lehetővé teszi a vágó átcsúszását a szűrőn, segítve az esetlegesen felhalmozódó anyag eltávolítását.
A keresztlécet vízszintesen hegesztik a szita felületére (szemben a hengerelt lyukasztott szitával), és funkciója hasonló egy segédüllőhöz. A hálós szitákat gyakran használják olyan alkalmazásokban, mint az ipari fahulladék (például építési hulladék) feldolgozása vagy a tereprendezés, ahol kevesebb figyelmet fordítanak a végtermék specifikációira, de többet, mint a hagyományos faaprítók esetében.
Mivel a téglalap alakú lyuknyílás geometriai mérete nagyobb a négyzet alakú lyuknyílás konfigurációjához képest, ez lehetővé teszi, hogy több faforgács anyag jusson át a szitán. Azonban egy lehetséges hátrány, hogy a végtermék általános állaga megváltozhat.
A hatszögletű sziták geometriailag konzisztensebb lyukakat és egyenletesebb nyílásokat biztosítanak, mivel a sarkok közötti távolság (átló) nagyobb a négyzet alakú lyukaknál, mint az egyenes hatszögletű lyukaknál. A legtöbb esetben a hatszögletű szita több anyagot képes kezelni, mint egy kerek lyukú konfiguráció, és a faforgács termelési értéke továbbra is hasonló lehet a négyzet alakú lyukú szitához képest. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tényleges termelékenység mindig a feldolgozott anyag típusától függően változik.
A hordócsiszolók és a vízszintes köszörűk vágási dinamikája meglehetősen eltérő. Ezért a vízszintes facsiszolók bizonyos alkalmazásokban speciális szitabeállításokat igényelhetnek a kívánt végtermék eléréséhez.
Vízszintes fadaráló használata esetén Roorda négyzetes hálós szita használatát és terelőlemezek hozzáadását javasolja, hogy csökkentse a túlméretes faforgács végtermékként történő előállításának lehetőségét.
A keret egy acéldarab, amelyet a képernyő hátuljához hegesztenek – ez a kialakítás segít megakadályozni, hogy a hosszú fahulladékok átjussanak a lyukon, mielőtt az elérné a megfelelő méretet.
Roorda szerint a terelőlapok hozzáadásának jó ökölszabálya, hogy az acél toldat hosszának a lyuk átmérőjének felének kell lennie. Más szóval, ha egy 10,2 cm-es (négy hüvelykes) képernyőt használnak, az acél keret hosszának 5,1 cm-nek (két hüvelyknek) kell lennie.
Roorda azt is kiemelte, hogy bár a lépcsős sziták használhatók hordómalmokban, általában alkalmasabbak vízszintes malmokhoz, mivel a lépcsős sziták kialakítása segít csökkenteni az őrölt anyagok recirkulációját, ami gyakran csomós faforgács végtermékhez vezet.
Különböző vélemények vannak arról, hogy a fadaráló egyszeri csiszolása költséghatékonyabb-e, mint az előcsiszolási és újracsiszolási folyamatok. Hasonlóképpen, a hatékonyság függhet a feldolgozandó anyag típusától és a szükséges végtermék-specifikációktól. Például egy egész fa feldolgozásakor nehéz egyenletes végterméket elérni az egyszeri módszerrel, mivel az egyenetlen nyers fahulladékot kell megőrölni.
Roorda egy- és kétirányú folyamatok alkalmazását javasolja az előzetes tesztüzemekhez az adatok gyűjtésére és az üzemanyag-fogyasztási ráta és a végtermék-termelés közötti kapcsolat összehasonlítására. A legtöbb feldolgozó meglepődhet, ha azt tapasztalja, hogy a legtöbb esetben a kétmenetes, előőrléses és újraőrléses módszer lehet a leggazdaságosabb gyártási módszer.
A gyártó azt javasolja, hogy a fafeldolgozó iparban használt köszörűmotort 200-250 óránként karbantartsák, amely idő alatt ellenőrizni kell a szita és az üllő kopását.
A facsiszoló által előállított végtermék állandó minőségűségének eléréséhez elengedhetetlen a kés és az üllő közötti azonos távolság fenntartása. Idővel az üllő kopásának növekedése az üllő és a szerszám közötti rés növekedését eredményezi, ami a fűrészpor átjutását okozhatja a feldolgozatlan fűrészporon. Ez befolyásolhatja az üzemeltetési költségeket, ezért fontos a daráló kopási felületének karbantartása. Vermeer azt javasolja, hogy az üllőt cseréljék vagy javítsák, ha a kopás nyilvánvaló jelei mutatkoznak, és naponta ellenőrizzék a kalapács és a fogak kopását.
A vágó és a szita közötti távolság egy másik olyan terület, amelyet a gyártási folyamat során rendszeresen ellenőrizni kell. A kopás miatt a rés idővel növekedhet, ami befolyásolhatja a termelékenységet. A távolság növekedésével a feldolgozott anyagok újrahasznosításra kerülnek, ami szintén befolyásolja a faforgács minőségét, termelékenységét és a végtermék üzemanyag-fogyasztásának növekedését.
„Arra biztatom a feldolgozókat, hogy kövessék nyomon az üzemeltetési költségeiket és figyeljék a termelékenységi szintjüket” – mondta Roorda. „Amikor változásokat kezdenek észrevenni, az általában jó jelzés arra, hogy a legnagyobb valószínűséggel elkopó alkatrészeket ellenőrizni és kicserélni kell.”
Első pillantásra az egyik fadaráló szita hasonlíthat a másikra. De alaposabb vizsgálatok feltárhatnak olyan adatokat, amelyek azt mutatják, hogy ez nem mindig van így. A szitagyártók – beleértve az eredetiberendezés-gyártókat és az utángyártott piacokat is – különböző típusú acélt használhatnak, és a látszólag költséghatékonynak tűnő dolgok valójában többe kerülhetnek.
„A Vermeer azt javasolja, hogy az ipari fahulladék-feldolgozók az AR400-as minőségű acélból készült szitákat válasszák” – mondta Roorda. „A T-1 minőségű acélhoz képest az AR400 minőségű acél nagyobb kopásállósággal rendelkezik. A T-1 minőségű acél egy olyan alapanyag, amelyet gyakran használnak egyes utángyártott szitagyártók. A különbség az ellenőrzés során nem nyilvánvaló, ezért a feldolgozónak mindig kérdéseket kell feltennie.”
Sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. A weboldal további böngészésével elfogadja a sütik használatát.
Közzététel ideje: 2021. szeptember 7.